A kávé meséje!

Szerelmes lettem a kávé minden cseppjébe... Flörtként indult, de elragadott. Bár igyekeztem, ellenállni neki maga a lehetetlen. Ha már kapcsolatban vagyunk, gondoltam megismerem, ezért kezdtem kutatni minden sejtjét, rezdülését, mindent, hogy megtudjam ki ő nekem!

Friss topikok

Barista leszel vagy katona? Kávékat terelő juhász?

2014.04.04. 22:30 aaniko

fotó-1_4.JPG

Amennyi kávét megittam már, abból meg lehetne tölteni a Széchenyit. Három év után pedig, egyik nap teret adva elborult elmém zavargásainak kitaláltam, hogy megtudom mit csinálnak munkaidőben azok, akik engem életben tartanak. 

Beiratkoztam a Barista Akadémia képzésére és viszonylag nagy arccal azt gondoltam, hogy nekem itt semmi újat nem fognak mondani. Amit én három év alatt nem tudok, azt fogyasztói szinten nem is kell tudnom. Viszonylag hamar letörölték az arcomról a mosolyt. Az első nap 3. órájában már tudtam nem a szélt fújt be a suliba, ott a helyem. Ragyogó szemmel üldögéltem ott és jegyzeteltem, mint utoljára 10 évvel ezelőtt. 

A második alkalomtól szó szerint transzba estem. Impulzív és szenvedélyes természetem vérszemet kapott egy játéktól, amivel az első óra telt. Illatfelismerés. Áhh itt biztos terepen mozgok, múlt héten voltam Zólyomi Zsoltnál, az ORR-nál, egyszerűen nem érhet meglepetés. Van egy doboz, ami Jean Lenoir nevéhez kötődik. A kávé illatösszetevőinek varázsdoboza. 30 féle illatot tartalmaz és ezek érezhetőek a kávéban, ami alapján messzebre mutató dolgokra következtetnek a szakemberek.

Van, ami hibajegyet mutat, van ami a fajtajellegre utal, de bizonyos illatok csak alul extraktált kávénál érezhetőek, vagyis ahol a beltartalom nem oldódik ki teljes mértékben. Vakteszten az első 10 illatból egyetlen egy, mondom egy, azaz 1 illatot sikerült eltalálnom. A tökéletes elbukás iskolapéldája voltam. Azt is csak azért ismertem meg, mert karácsonykor használjuk. A szegfűszeg volt. 14 évig éltem egy pici faluban ahol a zöldségek illata úgy lengett körül nap, mint nap, mint a városiakat a szmog. Mondom mi az, aminek a közelébe se értem. Uborka illat, szalma, zöldborsó, burgonya, termőföld. Ez a doboz egy mágikus szelence. Ezt használják felkészüléskor a profi baristák, hogy illatok alapján beazonosítsanak dolgokat. A harmadát vettük át, de most már van egy világképem arról, hogy a profiknak miért tart évekig tökéletessé válnia.

Ezután a gyakorlati részben az espresso készítés volt a tananyag. Hány másodperc alatt, hány milliliter folyik le, milyen hőfokon és milyen szemcsenagysággal készül az a kávé, amit kiadunk a vendégnek. Ez egy órás belharc eredménye volt, mire mindent beállítottunk úgy, hogy az fogyasztható legyen. A roulette járt az eszemben, körülbelül azon van az embereknek ilyen szerencséje, hogy minden csillag együtt áll és bejön. 

Ez egy kevésbé sem félvállról vehető dolog. Még csak a felszínt kapargatom, de abban már biztos vagyok, hogy semmit nem tudok. Egy ilyen alapképzés és vizsga nélkül nagyon konkrétan megkérdőjelezhető a profizmus és nem a papír, hanem az elsajátított hatalmas tudásanyag miatt. Kávézók, éttermek, hotelek, sarki büfék, benzinkutak, hobbisták és szerelmesek suliba be :) Szórakoztató, imádnivaló, tanulságos és csodálkoznivaló izgalom ez a barista képzés. 

A bejegyzés trackback címe:

https://coffeetour.blog.hu/api/trackback/id/tr265937651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.