Mi kell a cappuccinohoz? Első választ rögtön bekiabálom, mert ugye én rögtön trükköt sejtek. Tehén!
Ennyire azért ne menjünk vissza, maradjunk a tejnél. Hát jó, ez egyszerűbb válasz volt, túlmatekoztam. Na de, mit nézünk a tejesdobozon, amikor tejet választunk! Kánonban üvöltünk öten: a zsííííííírtartalmát. Rendben, akkor menjetek haza és habosítsatok fel egy fél kiló zsírt. Miután kikacarásztam magam, tüzetesebben megnéztem a kiosztott dobozokat, amin rajta volt a pontos fehérjetartalom. Tejes tudásom kimaxolása utána a Jóisten se ment meg magamtól, amikor legközelebb hiperbe megyek és tehéntermékek szekciójába beszabadulok.
Szerelmes lettem, talán ez a nap egyetlen kávé fronton pozitív híre. Érzelmeim fókuszába egy hófehér kiöntő került. Teflonos, gyönyörű, szexi és úgy csaptam le rá, mint keselyű a pusztában szökellő nyuszira. Egy munkához igenis tartoznak külsőségek. A barista is egy művész. Nézik a kezét. Alapból az legyen mindig ápolt, tiszta körmökkel, ez eddig alap elvárás. De itt jön be a képbe az ő bűvész kelengyéjének kincse, a kiöntő, no meg a varázspálca, a latte art pen. Fogjon meg hivatásos kávélényünk egy szép, személyiségének megfelelő, színes kiöntőt és varázsoljon azzal szívecskét, tulipánt vagy csak egy fehér pöttyöt. A lényeg, hogy ez a műsor szerves része (szerintem), feltéve ha a pult a közönség előtt van és az érdeklődők ezt láthatják is.
A tejhabosítás egyszer sem sikerült! Az öntés sem. Első feladat csak annyi volt, hogy fogjuk a csészéket és mennyi az annyi, töltsünk szintet. Kávé nélkül kellett a kerámiákba tejhabot intézni. Itt még volt önbizalom. Aztán kezdődött a rémálom. Klasszikus cappuccinot kellett volna önteni, aminek a széle barna és a habvastagság 1 cm. Két darabot egymás után. A szomszéd teremben mixer suli volt és majdnem átmentem hozzájuk tanulni, ők legalább alkoholt isznak és ha dühösek könnyebben tudják orvosolni. Ne legyen túl forró, de legyen benne a gőzkar eléggé, mozgassam, emeljen, oldalirányú örvény legyen, fényesítsem a tejet, öntsem le. Hát persze, madagaszkári maki ne legyek? Folyamatosan az az érzés gyötört, hogy testi hiányosságokkal küzdök és eggyel kevesebb kezem van. Egész nap így kezdtem a mondatokat: jó, de....Nem mellékesen arra kíváncsi lennék, hogy az égési sérülés miatt van-e baleseti pótlék a baristáknak? Akárhogy nézem is, ez veszélyes üzem. Próbaidőre én biztos adnék :)
Miután valószínűleg egyre csalódottabb arcot vágtam, kedvesen bíztatni kezdtek, hogy fog ez menni, egy év és már benne lesz a kezedben.
Ezek után közérdekű közleményben értesítek mindenkit, hogy nyárra gyakorlati helyet keresek, mert ez az egy év rendkívül rosszul hangzott elsőre. Részmunkaidőben mosolygást vállalok, gyakorlásért cserébe :D