A kávé meséje!

Szerelmes lettem a kávé minden cseppjébe... Flörtként indult, de elragadott. Bár igyekeztem, ellenállni neki maga a lehetetlen. Ha már kapcsolatban vagyunk, gondoltam megismerem, ezért kezdtem kutatni minden sejtjét, rezdülését, mindent, hogy megtudjam ki ő nekem!

Friss topikok

Juhász Edit, akitől a tej is megszépül

2014.05.24. 09:52 aaniko

 

Eszembe jutott ma reggel, hogy átfutom a napi sajtót, milyen visszhangja van a világbajnokságról hazatért embereink sikerének. Benne volt az RTL Klub híradóban, reméltem ez épp elég, hogy elérje néhány újságíró ingerküszöbét. Elvégre eltelt egy hét, idő volt mint a tenger. Mivel egy árva sort sem találtam, úgy gondoltam megcsinálom én az első interjút (mekkora teher :))! Úgyis vb lázban égtem pár napig, remek pont lesz az i-re Juhász Edittel egy interjú. Felhívtam és sikerült is összehozni a találkozót.

A történet elejéhez tartozik, hogy én Editet személyesen 3,5 éve ismerem, amióta követem bajnokságról bajnokságra az életét, éppen ezért egy még mélyebb és objektívebb kép rajzolódott elém, mint amit pusztán egy órányi beszélgetés adhatott volna. A munkahelyén, a Cirkuszban találkoztunk és várnom kellett picit rá, de addig kávéztam egyet és néztem, ahogy öntöget és belemerül a munkába.

 

-       Edit, emlékszel a legelső pillanatra, amikor elhatároztad, hogy “rajzolgatni” kezdesz a kávéval és a tejjel?

Edit a múltba réved, elgondolkozik és úgy idézi fel a szinte történelmi múltból előásott pillanatot. Mintha ezer éve lett volna.

-       Igen, akkor még a Szamos Marcipán egyik üzletében dolgoztam és szerettem volna kilépni, új ambíciókat fogalmaztam meg magamnak, aminek első lépése a felmondás volt. Kati, az üzletvezető nem szívesen engedte volna el a kezem, ezért felajánlotta, hogy beiratkozhatok egy barista képzésre, hogy ezzel továbbra is fenntartsa a motivációm. A Barista Hungary-nál végeztem az oktatást, ahol az alapképzés egyik modulja volt a latte art. Ez volt az a legelső pont, amit azóta is vízválasztónak élek meg. Ezután néhány hónapot maradtam még a Szamosban, de az oktatás után körvonalazódott, hogy a kávéhoz való vonzódásom a vártnál is erősebb és a váltás után a My Little Melbourneben kezdtem el dolgozni.

-       Mennyire gondoltad az első munkahelyeden, hogy ez hobbi vagy inkább már életcél? Volt e olyan esemény, ami erősítette benned az érzést, hogy a hobbidból karriert is varázsolhatsz?

-       Kizárólag hobbiként gondoltam rá nagyon sokáig. A mindennapokban egy cukrászdában öntögetni és mosolyt csalni emberek arcára (utóbbit, a mai napig így gondolom és közben mosolyog). A latte art pár éve még nem volt a kávézás élményének mindennapi része, ezért mindig jólesett, hogy valami pluszt adhatok. A Grammprix volt az a versenysorozat, ahol azt vettem észre a havonta megrendezésre kerülő eseményeken, hogy egyre jobb és jobb akarok lenni. Bizonyítani akarok és az eseményekre már készülni is kezdtem. Ezek a szűk baráti körben rendezett megmérettetések sok pozitív visszajelzést adtak nekem. Ekkor Molnár Attila és Török Ádám segített készülni. Egyik nap Ádám megkérdezte, hogy miért nem indulok el az országos bajnokságon. Akkor hatalmasat röhögtem annyira álomszerűnek, távolinak és lehetetlennek tűnt az egész. 2011-ben úgy gondoltam, hogy a tanfolyam elvégzését követően még pár évet gyakorolok és majd egyszer elindulok. Az fel sem merült bennem, hogy kevesebb mint egy éven belül én a Magyar bajnokságon szerepeljek.

Azokban az időkben jól emlékszem, hogy a baristák, mint egy szűk szakmai elit havonta rendezték maguknak az eseményeket, ahol rendkívül vidáman, egymásnak megmutathatták kreativitásuk. Zseniális esték voltak, rengeteg nevetéssel és bizonyítani akarással! Grammprix, Gerilla Art! Itt kapott szárnyra a fogalom és került be a köztudatba a tejöntés művészete.

-       Három Magyar bajnokságot nyertél Latte Artban, változott valamit az évek során a hozzá állásod?

-       Igen, a felkészülésben mindenképp. Szeretnék kreatív maradni. Mindig van nálam egy kis füzet, amibe csak úgy rajzolgatok. Ezeket a mintákat aztán megpróbálom kiönteni. Ha egyértelműen nem sikerül csak egyszerűen áthúzom, de néha kis változtatásokkal újabb és újabb minták kerülnek így a palettára.

-       Versenyről versenyre egyre fokozódott a nyomás. Érezted-e egyszer is, hogy valakinek meg kell felelned?

-    Nem, soha. A legmagasabb lécet én rakom fel magamnak, ezért a saját magamnak való megfelelés a legnehezebb. Ha ez sikerül, minden más akadályt már nagyon könnyű venni. 

-       A 3. Világbajnokságon való szereplésed dobogón fejezted be. Bár én gyakran láttam az időt, energiát nem kímélő felkészülésed egy külső szemlélő számára ez továbbra sem munka, hiszen “csak öntögetsz”. A kedvükért leírnád egy átlagos napod a felkészülés alatt?

-       Igen, tényleg nehéz elképzelni, hogy ez egy feladat is lehet. Reggel kelek korán és most már kávézom. Sok évig, a barista tanfolyam elvégzéséig ez nem volt része az életemnek és utána is sokáig csak mértékkel. (ezen jót mosolyogtam, a latte artos, aki később szokik rá a kávéra). Megtervezem a napom, hogy melyik mintát öntöm, időt mérek, vagy fotózok. Mindennap más célok vannak kitűzve és akkor csak arra kell koncentrálni. A felkészülés utolsó egy-két hetében már minden másodperc lefaragása számít. De mindezt nem munkának élem meg, mert hatalmas energiát ad közben az érzés, hogy a világbajnokságra készülök.

-       Hanyadik alkalomra született meg a minta, amivel a 3. Helyezettnek járó díjat hazahoztad?

-       Elkezdtem egy alapmintával, amit pár nap alatt sikerült kiegyensúlyozni, ez a része nagyon gyorsan ment.

fotó 4.JPG

 Ezt a képet még az indulás előtti napokban készítettem a felkészülés során

-       Amikor kész voltál a felkészüléssel, megnézted-e az indulók listáját, hogy ők milyen szinten vannak és ha igen, tartottál-e valakitől?

-       A versenyzők jelentős részével már találkoztam a Dalla Corte Campuson (Milánó), ahol a vb-re készülők minden évben 3 napot tudnak együtt gyakorolni. Emiatt sok induló munkáját jól ismertem, együtt készültünk, így amitől tartottam az elsődlegesen az idő szorítása volt. Ebből adódott probléma is, mert az elődöntőből 13 pontlevonással jutottam be a döntőbe, amit a 4mp-es időtúllépés miatt kaptam. A döntőben, pedig a zenét nem indították jó helyről így ott az idő megint csúszásban volt és koncentrálnom kellett.

Edit végig tele van érzelemmel, mindaközben, hogy halálosan fáradt, mert még nem állt át. Kicsit vérben van a szeme, időnként ásít, de látszik, ahogy a világbajnokságra gondol csupa szenvedély lesz.

-       A felkészülés során voltak lelkileg könnyebb és akadályokkal terhelt időszakaid?

-       Igen, az utolsó héten elkezdtem pityeregni. A trénerem pár nappal a felkészülés vége előtt, azt mondta, hogy amit öntöttem nem szép. Nagyon szükségem volt erre. Bár sírni kezdtem, aminek már része volt a kimerültség is, tudtam, hogy igaza van. Megtöröltem a szemem, felpattantam és átstruktúrálva az öntést folytattam. Más sorrendben, más élekkel időigényesebb, de szebb mintát kaptunk. Enélkül a pillanat nélkül nem végeztem volna 3.-ként. Ez mutatott rá arra aznap, hogy újra talpra kell állni és ha kell az utolsó utáni simítást követően is át kell mindent gondolni. Köszönöm!

Editen közben látszik, hogy tényleg megható és életreszóló pillanatokat gyűjtött a felkészülés és a vb ideje alatt. Része lett egy nemzetközi világnak, barátokat, élményeket, tapasztalatot és nevet szerzett.

Edit felkészülése nem volt zökkenőmentes, ezért úgy érzi mindezt meg kell köszönnie másoknak is.  A sort elkezdte, de magában biztosan tudja még tovább folytatni: Tóth Sándor (1927 A Kávé Háza, Nezvál Máté - 42, Nezvál Gergő – La Marzocco, Tamási Tibor - Cirkusz, Nemesvölgyi Attila – Sarki Fűszeres, Nagy Zoltán – Boutiq Bar, SCAE – Hajcsunk Tibor, Magyar Kávéegyesület – Dobó Ferenc). Köszöni szépen minden támogatásotok.

-       Edit, jól hallottam, hogy úgy mentél ki a reptérre, hogy valószínűleg többé már nem indulsz?

-       Pontosabban fogalmazok, egy éve úgy gondoltam, ha döntőbe kerülök, nem indulok többet. Ma viszont már nem így gondolom. (Közben nagyon nevet.) Elképzelhető, hogy jövőre sem alszunk pár napot? J A választ nem tudtam meg, de valljuk be őszintén, mi szeretjük a meglepetéseket!

 

A végén bejött egy csoport és kértek 4 flat white-ot. Akkor látták, hogy Edit milyen címmel bír és viccből megkérték, hogy öntsön egy zsiráfot. A legszebb a sztoriban, hogy Edit megpróbált egyet rajzolni. Ő aztán tényleg igyekszik mindenki arcára mosolyt csalni! 

Ha arra jártok, engedjétek, hogy meglepjen benneteket is egy hasonló szépséggel!

(További fotókat hamarosan csatolok)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coffeetour.blog.hu/api/trackback/id/tr626201302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.