A kávé meséje!

Nem is tudom mit mondjak? Jártok a Cafe5-ba? Hangzatos szavak az itallapon. A világ leghíresebb kávéültetvényeiről beszerzett kávébabból készül frissen a kávé. Elsőre semmi műremeknek nem adtam teret, egy mezei cappuccino-t kértem. Aki azt elrontja, tőlem az Arcadia és Orzata fantázianévvel bilogozott italok már húsleves alapból is készülhetnek. Nem leszek fogékony semmire. Minden kávés ital alapja az eszpresszó, vagy megcsináljuk jól, vagy a másik 20 italt is elrontottuk.

Szétégett tejhab, keserű fanyar, ízlelőbimbó gyilkos utóíz. Még a cukrot is felbontottam, mea culpa. Ezzel a tejhabbal én játszani szoktam. Arra jó. Kérek fogpiszkálót és napocskát rajzolok, meg ördögfejet belőle ilyenkor.

Most azt kérdezitek, hogy milyen márkát ne igyatok, mi az amitől így dühöngök? Nos, nem tudom. Nem tudtam koncentrálni a márkanévre :), de a nagyobb baj az, hogy utána neten sem találtam meg. Az egyetlen, ami mellette szólt, az a szójatej. Fél évig csúf diétán voltam és alig alig kaptam a városban laktózmentes tejet a kávéhoz. Aztán van ahol meg tejet kaptam, de a kávé volt rossz. Ne akarjon az ember lánya mindent és nagy csalódás sem fogja érni :)

A gép sem volt tiszta vagy akkor kapcsolták be. Értelmetlen ízek voltak a csészében!

Akinek jó véleménye van, ossza meg velünk és reménykedjünk egy rosszabb napjunkon érkeztem kávét kóstolni!

Nem isztok elég kávét! Nézegetitek, elolvassátok az új helyek kritikáit, elmentek, kipróbáljátok és ott megáll a szenvedély. Trendik lesztek, mert amit a gasztroblog megír ti oda becsekkoltok, hozzáértően tesztelgettek és lájkolgattok. De nem erről beszélünk! Azonnal mondjatok 5 kávémárkát! Aztán 5 kávézót, ahol nem az Illy-Lavazza-Dallmayr triumvirátus termékeit kapjátok. 

Képtelen vagyok elhinni, hogy nem esik jól egy ébresztgető forró csókja reggel, aztán karakteres erős két nagy pofon tőle ebédidőben, majd tarkónkat simogató, finom tejhabos ölelése desszert helyett. Kezdek arra gyanakodni, hogy nem fogyaszt elég celeb kávét és nem látjátok, hogy mi a menő :) Evangelizálnom kell a celebeket is. 

Elkezdem. Csinálok egy eseményt és csak népszerű emberek jelentkezhetnek, akikkel megiszok egy kávét és elmondom neki aznap mennyi jót tett a szervezetével. Milyen kávét ivott, az hogyan készült és annak mi volt a hatása.

A halottakkal kezdem azok nem ellenkeznek!

Kávé nagykövet leszek! A magyar kávédiplomata, a kávék magyar háziasszonya. Vagy csak egyszerűen maradok egy kávészerelmes, aki eddig is voltam :)

Az utóbbi időben életem csillaga többször vezetett az éttermi csillagok megszerzésére készülő séfek bevehetetlen várába. 

Elsőre még nem mertem posztolni, mert gondoltam ki vagyok én hogy egy ilyen magas színvonalú éttermet értékeljek kávéügyben. De másodszorra megkaptam a megerősítést, hogy ez nem tűr halasztást és a billentyűzet is könyörgött a sorokért.

Azért kértem a kávét a desszert után, mert rém kíváncsi voltam. Késő este egy sejtem se kívánta már, de munkaköri kötelezettségem teljesítve kikértem, sőt nagy nehezen még meg is ittam. 

Nem, nem egy retro helyre ültem. Ott ültem, ahová fél Ausztria lakossága asztalt foglal napokkal előre és ott ittam ezt a jelenséget, ahol az emberek előtte az ételért a számlára se nézve fizetnek. A disszonancia, akkor áradt szét bennem, amikor megkóstoltam és a mellettem álló hölgytől, csak annyit tudtam kérdezni: kinek a kávéjával dolgoztok? Elsőre szegény pára azt hitte elájulok az örömtől, hogy ezt ihatom és mivel válaszolni nem tudott, berohant a konyhára, kivágta a beérkező kávé csomagolásának logoját és visszahozta, hogy hitelesen adhasson információt, tényekkel alátámasztva. 

Sok sok percig próbáltam keresni az értelmét a kávénak, de csak a düh üvöltözött bennem, hogy miért kell egy ilyen ízt utolsó, távozó, számlafizető gondolatként hagyni egy vendégben. MIÉRT? 

Bár van már erre szakember az országban, aki felkészíti az ilyen helyeket és a desszert laphoz ízkoronaként egy blendet javasol, egy márkát, egy gépet egy bármit, amitől az élmény kézenfogva kísér hazautamon, mégsem használja a sztárszakács ezt a kis hozzáadott értéket! Pedig ettől talán nem egy dühös tobzódás, nem egy értetlen, odaégett íz és illatkreálmány a társam hazaúton, és nem a fogkrém márkák kavarognak a fejemben hanem élményként öt degusztációs fogás után egy íz, ami órákig bennem van és talán velem alszik.

A boldog mosollyal érkező válasz, hogy ti is tudjátok a megoldást:

Szóval, hogy étterem neve se legyen többé titok, mert sokan szeretjük és sokan trend rajongókként szaladunk és eszünk, de aki kávét kér a végén, hagyjon a borravaló után kritikát is..., mert Ráspi Jani nyitott erre és talán a jövőben vagy a kávé vagy a gép, de valami változhat, hogy az utolsó íz sokáig maradjon és még egy mosolynyi boldogságot is hozzon. Ha a GaultMillau a régióban most 14 pontot adott neki, ha segítünk és bizonyítjuk hogy a kávé vette el a pontozók ízérzékelését és kedvét, jövőre még 15 is lehet :) 

Magyarország Kis Zoltánnak köszönhetően felkerült egy olyan térképre, amit a kávésvilág ha lapozgatott, eddig magyar világbajnokkal még nem találkozhatott. 

Most zajlott Bécsben a WBC, ahol több magyar kávés hősünk is képviselte különböző szekciókban országunkat. Molnár Attila - Barista, Horváth Lajos - Cup tasting, Gál Miklós - Brewers kategóriában (Juhász Edit - Latte Art, és Orosz Ákos - Good Spirit kategóriában pedig majd Szöulban várja a rajongásotok). Az esemény nagyon megérintett lelkileg. Érzékenyen néztem végig az elődöntőket, aztán olimpikonoknak kijáró rajongással drukkoltam végig a középdöntőt. Mindezt online, mert csak a döntő napjára tudtam magam Bécsre szervezni. Egy kerékpár túra közepére esett a történet, de nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Már reggel teljes harci izgalomban voltam, tudtam, hogy 3D-ben érzékelhetek eddig csak videokon látott világbajnokokat, a szakma szerelmeseit. Megérinthetem annak a létnek porcelán csészéit, melyet csak az online világban látok és tapasztalok. Testet öltött aznap az elmúlt fél évem elméleti síkja.

Végig csillogó szemmel figyeltem, kóstoltam, ismerkedtem, barátkoztam, szerettem, éltem, lélegeztem. Lüktettem a kávéval és miután megittam azt a számolatlan mennyiséget, már a pulzusom is a békáé fölé emelkedett.

Kiss Zoltán a cezve/ibrik kategóriában világbajnok lett. Ott volt a teljes magyar drukkoló csapat, aki lélegzetvisszafojtva, a magyar zászlót magasra emelve hitt Zoliban és remélte, hogy elnyeri a zsűri lelkét az alkotása. Megosztó, különleges műsora volt. Nem állt be a sorba, nem a biztos középszintre játszott. Attól sokkal többet akart és ezért kockáztatott. Újszerű, egyéniséggel teli izgalmas bemutatója volt és a zsűri újhullámos gondolkodását ezzel maga mögé is tudta utasítani. Gratulálunk Zoli. A pálinkát kóstoltam, tökéletes ízt adhatott az italnak, ami a zsűri elé került :)

Nem ragozom a napot, mert nem lehet, minden karakter elszürkül az érzés mellett. Pár napig még tekertem, fizikailag dolgom volt az országban. Ma viszont, hogy hazaértem, az volt az első tettem, hogy rákerestem magyar világbajnokunk nevére a neten. Egyetlen cikket találtam...

Lehet velem van a baj, de most tényleg????, miért nem ír erről az index, az origo, a fókusz az összes hírcsatorna, hogy végre olyan világbajnokot avattunk, aki eddig sose volt. Miért fontosabb minden más hullahírrel tűzdelt műsor és téma, mint ez? Elég régen hírportált váltottam és csak a gudnyuzt olvasom, de ott sem találtam semmit. 

Szeretném ha tudnátok, hogy ez a világ igenis méltó arra, hogy figyeljetek rá és tudjatok arról, hogy nem csak sportolóink, de kávés fényességeink is vannak. Osszátok és szorozzátok a hírt, mert ez több mint egyetlen sor valahol az internet mélyén.

Van egy fura mondás, aminek soha nem értettem a lényegét: mindenki magából indul ki!

Mindig azon méláztam magamban, amikor elmentem egy rendezvényre, hogy miért nem terem mellettem, egy cappucinos tejhabos ruhába öltözött "kávétündér", aki látva elhaló tekintetem és szaporán, laposan pislogó ébenfeketeke pilláim, egyetlen esélyként a túlélésre erőszakkal, agresszívan, miért nem nyom kezembe egy 100%-os arabica varázsvizet. Csodás hazánk határain belül ez még nem dívik, ezért fel-felbuggyan bennem a gondolat varázs szökőkútja, hogy egy kávékínáló hosszúlábú, espresso macchiato színű bőrrel rendelkező hostess csapatot építek (kizárólag férfibarátaim casting tudására alapozva), akiket foci és vizilabdameccsre küldök és kávét itatok a szomjazó és félálomban ténfergő néppel.

A fejemben, ha becsukom a szemem, már látom, hogy a hostessek melltartója két kávészem lesz, ruhájuk tejhabra emlékeztető lágy és selymesen, megadóan omló krémrengeteg.

Elvárás a habhófehér fogakkal mosolygás, mert fejük egyben "A" kávé is, hogy a barna bőrben kivillanó tejfehérség a termék tudatalatti reklámszlogenje lehessen (mint tejhab a kávén, fogunk éles villanása legyen az édes kívánás a fejben bűnbeesés a vágy, amit materiálisan a kávé az egyetlen, ami megtestesíthet).

Piaci rés ez. Kávébarna lányok, habfelhőben úszó mosollyal kávét kínálva ki tudna ellenállni ennek a tökéletességet és ébrenlétet biztosító szolgáltatásnak?

http://drinkpacks.xls.hu/ 

Ugye ti is kérnétek tőlük egy szellemi frissességet garantáló espressot? :)

Ma már értem a mondást, ha hozzám jönne a csodalány nyíííííííííííílván kiinnám minden készletét és ébenfekete vagyonát :)

 Egycsilliárd érv van, ami miatt a kávét inni, ízlelgetni, kortyolgatni, szürcsölni, lefetyelni, kóstolgatni, fölötte elmerengni és attól függővé válni, kötelező. Szerintem külön kutató csapatok verbuválódnak kizárólag azért, hogy kitalált, már már légből kapott érveknek tudományos alapot biztosítsanak.

Mai egyik kedvencem, hogy a kávéivók körében a Harvard Egyetem vizsgálatai szerint 20%-kal csökkent a depresszióra hajlamos egyedek száma. Ezen felbuzdulva a finn kutatók tovább boncolva a kérdést bebizonyították, hogy az öngyilkosság is alacsonyabb a kávékultúra oltárán áldozatot bemutatók között. Ami teljesen érthető, hiszen hogyan gondolhatna bárki élete utolsó óráira, amikor fanyar, de édesen krémes espressoja után 10 perccel,  szíve hevesen dobogni kezd és testét megtöltve élettel a tettrekészség vágya zúdul be érhálózatába. 

Egyetlen objektív adat olvasható a cikkekben, hogy mindez napi négy csésze kávé elfogyasztásától mutatható ki. Ahhoz, hogy ne akarj véget vetni egy ajándéknak, aminek az élet lehetősége a neve és egy világot átölelő optimista mosoly legyen bohócarcodon a depresszió helyett, ugye nem nagy áldozat napi négy kényeztetően finom, meleg kávé, ami nem több, mint maximum 40 szerelemmel eltöltött perc. Sokan pont ezt a szösszenetnyi időt szánják arra, hogy egyedül, elmélázva, a kávéjukba kicsit belebambulva, önmaguk lényével összefonódva egyedül lehessenek. Kinek a béke szigetén egyedüllét, kinek társaság a kávé. A lényeg, hogy négy darab után már gyógyít, ha tudat alatt is, de optimizmusra, életszeretetre csábít.

Tűzzetek új zászlót házatok falaira: Kávézz, ne háborúzz!

 Egy híres londoni személyi edző Venice Fulton, kitalálta a módszert, hogyan lehet kávéval fogyni. A Daily Mail szerint tudományos kutatások adták az alapját a speciális és a súlyvesztés szempontjából, átlagon felül hatékony életmód kidolgozásának. 

A sztori szerint ne reggelizz (én azt hiszem max ettől az egy ponttól lehet egy grammot is fogyni), fürödj hideg vízben, ez nem több 15-20 foknál és igyál kávét éhgyomorra.

Tőlem több kávét csak azok isznak, akiket fanatikusan rajonganak a nedűért, név szerint kb. 13 emberről beszélhetünk :) Semmi extrém nincs a további tartalmában a módszernek, egy tökéletesen átlagnapot ír le. A nap kezdetének a lépéseit betartva viszont 6 hét alatt akár 10 kg olvadással is kecsegtetnek. Na mindezek után leírom, hogy én kb. fél éve reggel éhgyomorra iszom a kávét, zuhanyzom és nem reggelizek (mert tízóraizom :) - de ilyen pontot nem találtam, hogy azt nem lehet). 

Valahol ott eshetett hiba az angol módszerbe, hogy a hőfokkal sem lehet csalni, mert ugye én meleg vízben pancsolok reggel és a reggeli kihagyása egyenlő valószínűleg a tízórai kiiktatásával is, mégha erre ennyire pontosan nem is tér ki a leírás! Fussatok neki, de a 15 fok, az maradjon 15 fok és ne 25 :) 

Várom a fogyinaplók eredményeit!

Ki az, aki azzal áltatja magát, ha kávét iszik csak a fekete, forró, sűrű, méztömény cseppek csorognak le a torkán? Ki az, aki nem beszélget néha csukott szemmel a csészéjével?

A kávézás olyan, mint egy szenvedélyes izgalmas minden sejtjében vakon szerelmes kapcsolat. Teheted jóvá, sok kísérlet után akár válhat tökéletessé, de alapvetően mindig más. Nincs két egyforma perc, nincs két egyforma csésze. 

Amikor már a testem ébredne, de a tollaival ránehezedő takaróm még altatja, néha arra vágyom burkoljon be egy csésze kávé gőze. A csészéből útra kelve, engem átölelve ébresszen. Lágyan, csak az illat tartson karjaiban, járja körbe testem, vonjon köré egy finom páraburkot és hagyjon lélegezni, ebből az illatvárból építkezve, hagyjon csigalassan észhez térni. Aztán, mint az angyalok kelyhe apró szárnyakon érkezzen kiscsészém kezembe. Érintsen olyan lágyan a testmeleg porcelán, ahogy az álom és valóság határán a gondolat táncot jár.  

Ha türelmével kivárta, csókoljon szenvedéllyel és a számban lágyan mutassa meg aznap üzen e valamit a világnak. Szétfolyó habjával kényeztesse lelkem, sötét erejével birtokolja testem. Hasson, érezze minden sejtem! Akarja, hogy keljek és akarja, hogy a napom neki köszönhetően legyen több mint tökéletes. 

Álmos pilláim még nem képesek mozogni, de agyamban már egy űrsikló sebességével dolgozik, aki egyedül él, hogy tudná ezt átélni?

Most ébredezek és kávéért könyörgöm, pont úgy ahogy elképzeltem...

Maradjunk még Egerben, ha előző kóstolónkat ott tartottuk. A történet szerint korán keltünk, megéheztünk és reggelire vágytunk, amihez kávét szürcsölhetünk. Eger főtere, azért nincs gazdagon megszórva ünnepnapokon korán kelők részére alternatívákkal, így mellőzve a válogatást helyet foglaltunk AZ étteremben. 

Ha először találkozom egy márkával, egy újdonsággal, kivétel nélkül minden esetben espressot kérek, nem húzom az időt, drága és nincs sok. 

Hamar odaért a Bristot Tizianoja, de hamar el is tűnt. Nem szomjas voltam csak álmos :) Lehet, jobb is, hogy távozott, mert nem ízlett. Keserű volt, amibe már szívem szerint a cukrot is beletettem volna. 

Megfogott viszont a körítés, a gyönyörű csésze, amit akár még Tiziano is készíthetett... mondom akár...

Gondoltam, azért ez a kérdés még nincs elintézve ezért kértem még egyet, de azt már espresso macchiatoként. Na ettől már kicsit lábra állt, espressonak tisztán még biztos neki is korán volt :) Annyi habot kaptam rá, hogy egy minivulkán tornyosult ki a csészécskéből, így a felét előbb leettem.

Ez a kávé nekem hosszan, rengeteg jéggel biztosan sokat jelente nyáron, de így ebben a kabátjában, egyelőre körön kívül marad!

Hétvégén Egerszalókon a Shiraz Hotelben volt lehetőségem kávét inni. Bár egy porcikám sem kívánta, tudtam ez nem eldöntendő kérdés :)

Inni bizony illik, kell, kötelező. Kértem egy espressot, abból még baj nem származott.

Hozták, néztem, figyeltem, játszottam vele. Aztán megkérdeztem a felszolgálót, hogy de mégis... árulja már el, hogy mit kell tudnom erről a márkáról, mert én bizony soha nem hallottam róla.

A válasz megrendítő volt, amitől a szégyen pírja ült ki arcomra.

Óhhhh ezt bárhol lehet inni, minden vendéglátóipari egységben kapható.

Éreztem baj van. Hiába olvasom és bújom a szaklapokat, kevés vagyok.

Itt az elméleti képzés semmire nem elég. Bizony lemaradtam valahol a versenyfutásban.

Alig vártam, hogy gép elé kerüljek és google barátnőmmel elcsevegjek erről a történetről.

Lexikon: A Tchibo GmbH Hamburg magyarországi leányvállalataként három márkával, az Eduscho, a Tchibo és a prémium kategóriás Piacetto kávékkal van jelen a hazai gasztronómiai piacon. A három márkával minden szegmens igényeinek megfelelnek, különösen, mert a kávé mellett a felszolgáláshoz csészéket, poharakat és kiegészítő termékeket, valamint a megjelenéshez szükséges reklámanyagokat, dekorációkat, figyelemfelkeltő eszközöket is kínálnak partnereiknek.

Szóval mégsem velem volt az alap probléma. Alig van pár helyen Tchibo prémium. Csata megnyerve :)

Keressétek, igyátok!

Gondoltam legyen ez a mai nap különleges és induljon el egy dédelgetett kávés álom az útjára. Amikor ma megláttam ezt a rémegyedi szerkezetet a Váci út bevezető szakaszán, úgy éreztem eljött az idő, itt az első fotós kóstoló, az első téma, az első post! Testa Rossát ittam, de ilyesmiről csak később...