Az utóbbi időben életem csillaga többször vezetett az éttermi csillagok megszerzésére készülő séfek bevehetetlen várába.
Elsőre még nem mertem posztolni, mert gondoltam ki vagyok én hogy egy ilyen magas színvonalú éttermet értékeljek kávéügyben. De másodszorra megkaptam a megerősítést, hogy ez nem tűr halasztást és a billentyűzet is könyörgött a sorokért.
Azért kértem a kávét a desszert után, mert rém kíváncsi voltam. Késő este egy sejtem se kívánta már, de munkaköri kötelezettségem teljesítve kikértem, sőt nagy nehezen még meg is ittam.
Nem, nem egy retro helyre ültem. Ott ültem, ahová fél Ausztria lakossága asztalt foglal napokkal előre és ott ittam ezt a jelenséget, ahol az emberek előtte az ételért a számlára se nézve fizetnek. A disszonancia, akkor áradt szét bennem, amikor megkóstoltam és a mellettem álló hölgytől, csak annyit tudtam kérdezni: kinek a kávéjával dolgoztok? Elsőre szegény pára azt hitte elájulok az örömtől, hogy ezt ihatom és mivel válaszolni nem tudott, berohant a konyhára, kivágta a beérkező kávé csomagolásának logoját és visszahozta, hogy hitelesen adhasson információt, tényekkel alátámasztva.
Sok sok percig próbáltam keresni az értelmét a kávénak, de csak a düh üvöltözött bennem, hogy miért kell egy ilyen ízt utolsó, távozó, számlafizető gondolatként hagyni egy vendégben. MIÉRT?
Bár van már erre szakember az országban, aki felkészíti az ilyen helyeket és a desszert laphoz ízkoronaként egy blendet javasol, egy márkát, egy gépet egy bármit, amitől az élmény kézenfogva kísér hazautamon, mégsem használja a sztárszakács ezt a kis hozzáadott értéket! Pedig ettől talán nem egy dühös tobzódás, nem egy értetlen, odaégett íz és illatkreálmány a társam hazaúton, és nem a fogkrém márkák kavarognak a fejemben hanem élményként öt degusztációs fogás után egy íz, ami órákig bennem van és talán velem alszik.
A boldog mosollyal érkező válasz, hogy ti is tudjátok a megoldást:
Szóval, hogy étterem neve se legyen többé titok, mert sokan szeretjük és sokan trend rajongókként szaladunk és eszünk, de aki kávét kér a végén, hagyjon a borravaló után kritikát is..., mert Ráspi Jani nyitott erre és talán a jövőben vagy a kávé vagy a gép, de valami változhat, hogy az utolsó íz sokáig maradjon és még egy mosolynyi boldogságot is hozzon. Ha a GaultMillau a régióban most 14 pontot adott neki, ha segítünk és bizonyítjuk hogy a kávé vette el a pontozók ízérzékelését és kedvét, jövőre még 15 is lehet :)
