Hétről hétre ásom az eddig is csak nyomokban létező önbizalmam, egyre mélyebbre. Ma már az illatfelismerő résznél csak egyetlen biztos tippem volt, a többit tipp szintjén sem mertem papírra vetni. Rájöttem mit jelent a, "ha nem tudod nem fáj" mondat. EZT, amit érzek, mert most már fáj és napról napra egyre jobban.
Az őrlő állítás fénysebességgel (6. beállítás, 45 perc alatt) ment és a csapat is nagyon egy húron pendült. A tematika szerint az alkoholos italok jöttek, ami talán a legjobb napra esett, mert mindenki szellemileg egy retardált gyík állapotában érkezett.
Az órán mindent teljesítettük és amíg hazaértem le is vontam a konklúziót. A hegyen át (egy óra), azon méláztam, hogy most már biztosan tudom mi az, amitől kiegyensúlyozottabbá válhatna társadalmunk. Nyithatnék egy boltocskát, ahol csak alkoholos koktélokat adnék a vendégeknek. Egy mágikus kis varázs fészek lenne, ami egy nap 3x van nyitva 3 órára.
Reggeli nyitvatartás 7-10ig. Az étlapon egyetlen ital lenne, ír kávé. Változtatnám a tökéletesen összeválogatott alapanyagokat, de a lényeg, hogy munka előtt mindenki kapna egy hatalmas vidám pofont, forrón és szeretettel tőlem. Mosolyogva érnének be dolgozni és ez hatással lenne a kollégákra, ergo megváltoztatnám egy iroda egész napját, a kiszolgált kolléga permanens mosolyával.
Aztán délben, ebéd után átsomfordálna hozzám újra, mert az alul kalibrált kollégák kiborították. Nem gondolkodnék mit adok neki, mert csak egy dolgot tartok az "étlapon" 13-15ig, ebéd utáni desszert, a jegeskávé. A tulipán pohár nem olvadt jéggel lesz tele, hanem a tejet küldjük be a fagyi után, hogy üldözze szerelmével a kávét. Nézze a poharat a kiborult kolléga ebéd után és találja ki, mi fogja délután még életben tartani.
16-18ig, újra ki kell nyitni, mert a reggel látott már ismerős arc újra veri az ajtót, hogy baj van. Kér egy adag kávét, valamilyen kreatív megoldással. Kérdezem mi a baj? Óhhh a főnök!!! Keserű riportokon van túl és egy száraz, de erős italra vágyik azonnal. Szerencse, hogy semmi más nincs a délutáni itallapon, csak a meeting után szabadon nevű versenyző, amit elé is rakok. Nem egyedül jött, egy szexi szőkét hozott, feltételezem ő a főnök! Espresso Martinit kaptak és mosolyogva távoztak. Úgy tűnt a vodka és a kávélikőr a főnök kritikai indexét is tompította.
A nap kezd színt váltani, a boltocska pedig bezárni. Ismerős, már már baráti arcunk kézenfogva jelenik meg egy barna, szenvedélyesen simulékony nővel az ajtóban. Záróra van, de feltételezem ez irodai kapcsolat, ami a munkaidő végéig tart, ezért én is hozzájárulok a nap meghosszabbításhoz és a kedvükért még nem zárok. Szerencsére az utolsó ital a menülapomon, a Carribean Coffee, amivel méltó módon búcsúzik a naptól a már ismert kolléga. A vadbarna szemű nő kezébe nyomja a kókuszos, ír krémlikőr és fehérrum alkotta koktélt. Pontosan tudja , hogy a koktél espresso alappal készült, ezért boldog, mert kolléganő ébren marad. Én zárok, ők mennek, talán reggel ha újra kopogtat megtudom, hogy zárult az este.
Ennek a boltocskának pedig meg kell nyílnia :)
Itt a kávé minden alkohol barátja és nem önálló show műsorban lép fel nap mint nap. Lehet ez lesz a műfajom? Boldoggá tenni minden embert, aki meglátogat?
A kávékat és a fotókat én készíttem és boldogan üzenem, hogy ezt a részt sikeresen abszolváltam :D
Bár én a koktélokat minden formában igyekeztem elutasítani és eddig nem is szivárgott be az életembe, de ma valami rést találtam a pajzson. Igyátok, szeressétek, kérjétek!
