Van egy fura mondás, aminek soha nem értettem a lényegét: mindenki magából indul ki!
Mindig azon méláztam magamban, amikor elmentem egy rendezvényre, hogy miért nem terem mellettem, egy cappucinos tejhabos ruhába öltözött "kávétündér", aki látva elhaló tekintetem és szaporán, laposan pislogó ébenfeketeke pilláim, egyetlen esélyként a túlélésre erőszakkal, agresszívan, miért nem nyom kezembe egy 100%-os arabica varázsvizet. Csodás hazánk határain belül ez még nem dívik, ezért fel-felbuggyan bennem a gondolat varázs szökőkútja, hogy egy kávékínáló hosszúlábú, espresso macchiato színű bőrrel rendelkező hostess csapatot építek (kizárólag férfibarátaim casting tudására alapozva), akiket foci és vizilabdameccsre küldök és kávét itatok a szomjazó és félálomban ténfergő néppel.
A fejemben, ha becsukom a szemem, már látom, hogy a hostessek melltartója két kávészem lesz, ruhájuk tejhabra emlékeztető lágy és selymesen, megadóan omló krémrengeteg.
Elvárás a habhófehér fogakkal mosolygás, mert fejük egyben "A" kávé is, hogy a barna bőrben kivillanó tejfehérség a termék tudatalatti reklámszlogenje lehessen (mint tejhab a kávén, fogunk éles villanása legyen az édes kívánás a fejben bűnbeesés a vágy, amit materiálisan a kávé az egyetlen, ami megtestesíthet).
Piaci rés ez. Kávébarna lányok, habfelhőben úszó mosollyal kávét kínálva ki tudna ellenállni ennek a tökéletességet és ébrenlétet biztosító szolgáltatásnak?
http://drinkpacks.xls.hu/
Ugye ti is kérnétek tőlük egy szellemi frissességet garantáló espressot? :)
Ma már értem a mondást, ha hozzám jönne a csodalány nyíííííííííííílván kiinnám minden készletét és ébenfekete vagyonát :)
