Krakkóba úgy indultunk el kávékat kóstolni, hogy reggel, kevesebb mint fél óra alatt kellett programot találnunk két napra, de lehetőség szerint olyat, ahol finom a kávé és felfedezhetünk egy-két pörkölőt is. A fél órás készülődésben már benne volt a hotel foglalás és a pakolás.
Marcin Makiato, a lengyel brewers bajnok megadta az itinert a másfél napos kiruccanásunkra, így 3 kötelező és 3 erősen ajánlott hely került a listára.
Szombat reggel azonnal a Wesolában kezdtünk, ahol két krakkói pörkölő (Coffee Proficiency, Karma Roastery) és egy híres varsói pörkölő (Java Coffee) termékeit használják. Mi V60-nal egy Coffee Proficiency Etióp és egy Costa Ricai-t kértünk. A két ital nagyon kiegyensúlyozott és tiszta volt, a kiszolgálás pedig figyelmes és kedves. A hely eredeti, remek a hangulata, letisztult vonalakkal és nagyon finom kiegészítő ételekkel. Fontos, hogy az egyik barista fiúnak van egy saját kreatív itala, amit frissítőként ajánl, egy mate tea alapú limonádé. Kipróbálása erősen ajánlott!
Következő napirendi pontunk, a Café Cargo volt (itt működik a Coffee Proficiency) a hely, ahová több mint 3 órára beragadtunk. Alice érezhette így magát csodaországban. Egy indusztriális jellegű kávézó, ahol egy csarnok került átalakításra. Benne a pörkölő, a cupping terem és egy kávézó rész. Teljesen elvarázsolt. Ha az a típusú ember lennék, aki férjhez szeretne menni, biztos itt esküdnék és innen mennék Kenyára násztútra :D
Az első döbbenet, hogy belecsöppentünk a PopularCoffeeBlog (Marcin Rzonca) fotózásába, aki barista eszközökhöz készített tutorial videót. Így lehetőségünk volt különböző eszközökön elkészítve kóstolni ugyanazt a kávét. A fém filteres chemex nálam leírta magát, de legalább tudom, hogy milyen. Először próbáltam.
A második rácsodálkozásom a barista személyére volt, Michael Pluta, aki maximalizmusa az a szint, amit ritkán lát az ember. Egy ruandai espressot kértünk Slayerből és kettőt előkóstolt, mire a 3. és 4. elénk kerülhetett. Egyértelmű ízbomba volt, tökéletesen tiszta marcipános felütéssel a végén.
A harmadik ámulatba esésem pedig az volt, hogy kenyai cuppingot terveztek aznapra, amire szeretettel invitálták a Coffeetour őrültjeit is. A cuppingon is látszott, hogy nagyon komolyan értenek ahhoz, amit művelnek, mert amire mi azt mondtuk rendben volt, kiderült egy régebbi nyersanyag papíros utóízzel. (legalább tudom van hová fejlődnöm).
A pörkölés után a csomagolás és a matricázás kézzel történik, nagyon igényes, tökéletességre törekvő társaság. Kérdeztem a rendelésről is pár szót, aminek a lényege, hogy webshopon keresztül bárki hozzájuthat, sőt már Budapestről is érkezett igény. (Ki volt az?)
Nincs az a pénz, amiért ezt a szakmai fellegvárat egy kávés kihagyhatja :D
Az éhség által vezetettve a következő helyünk a Karma Café lett, ahol a Karma Roastery cuccaiból kóstolunk egy kenyai kávét. Ennek a helynek is van egy különös varázsa. Amikor egy paleos és egy vegan beül valahová enni, akkor az tényleg egy megoldandó feladat, hogy egyenek is. Itt ez egy percünkbe került. Extrém finom ízek, rendkívül izgalmas interpretációban. Banános, céklás répás akármit ettem, zöld paradicsomból gazpacco levest, quiche-t és még valamit J Kaja csillagos ezres! Kaptunk ajándékot is, két kerámia V60 hűtőmágnest, mert megtetszett a falon és szerettük volna megvásárolni, de a ház ajándékaként egy óriás mosoly kíséretében, becsomagolták nekünk. Hatalmas meglepetés, csupa mosoly kiszolgálás, hibátlan ételek és kiváló kávé élmény a végén.
A Karma Cafe után este megnéztük a várat, rászánva maximum fél órát, aztán találkoztunk Marcinnal, akivel ittunk egyet. Megkóstoltam az egyik legjobb lengyel bárban kedvenc italát, ami whiskey alappal készül, narancshéjjal és egy kesernyés akármivel van ízesítve. Ha már kóstolni mentünk, csakis a legfinomabb dolgok kerülhettek szóba.
Másnap reggel Wesolában szerzett benyomások miatt, nem kértük a szállodai reggelinket, keltünk korán és rohantunk a kajánkért, ami a születésnapi reggelink volt. Tegnap óta megérkezett a Java Coffee (2001 óta speciality pörkölő) kenyai kávéja is, így az is felkerülhetett díszként az asztalra. Ha már szülinap, akkor ahhoz jár a torta és mivel a nagytudású foursquare azt mondta, itt van a legfinomabb gluténmentes brownie kértem is egyet, hogy ez szimbolizálja a tortám. Konkrétan az ajtóig jutottam vele, mert ott már tele volt vele a szám!
Kihagyhatalan Krakkoi állomás kávésoknak! Enni, inni kötelező!
Karma Garden and Roastery, itt megnéztük a gépet és próbáltunk még egy-két kávét. Ismerőssel is találkoztunk, a tegnapi Karma egyik baristája dolgozott itt aznap, aki ismét nagyon figyelmes volt. Külön megemlítem, hogy a kávénk a tömeg miatt kicsit késett, amiért elnézést kért és nem engedte, hogy kiegyenlítsük a számlát és mint utóbb kiderült kávéból sem egyet, hanem kettőt kaptunk. Ez tényleg egy nagyon szép gesztus volt tőle (bár utólag nem érzem, hogy sokat kellett várnunk). Ezen a ponton csatlakozott hozzánk Marcin is, aki már túl volt egy fél liter Chemexen, de ez mit sem változtatott a tényen, hogy ő is velünk együtt kávézzon. Van egy kedves kis kert, ami olyanná teszi a kávézás élményét, mintha otthon lennél. Olvasgatsz, nézed a macskákat és a szomszéd szobában pörkölt kávét szürcsölgeted.
Ebéd idő lévén utunk a Humussiaba vezetett. Ide bár enni érkeztünk, amikor a végén elénk rakták a török kávét a Java Coffee espressora pörkölt cuccából, egyértelmű meglepetés jelent meg az arcomon. Olyan profin készítette a srác, aki a tulaj is volt, hogy szóhoz sem jutottam. Az meg, hogy az elmúlt 35 évben nem ettem ennyire finom hummust, már szinte hihetetlen. Céklás, zöld fokhagymás, szilvás, sütőtökös, szárított paradicsomos, spenótos, mindenféle magvas hummus. Miután pedig jóllaktál, igényesen az ízek meghosszabbításának élményéért, egy ugyanolyan minőségű kávé érkezik a végén. Előttünk készült, magabiztos szervíz, étcsoki falatkák a csésze mellett. Ha így is lehet élni, máshogy minek? Itt az volt a lenyűgöző, hogy annyira magas színvonalon dolgoztak, hogy meg sem fordult a fejükben, hogy az utolsó ízzel ütik szét a teljes ebéd élményét. Megtanultak valami eredetit és működtetik. Nagyon tisztelereméltó hozzáállás, ami méltán emelte őket arra a helyre, ahol most vannak a lengyel gasztronómia világában.
Egy rövidre berohantunk a Kazimierzben lévő tradicionális Galeria Tortow Artystycznych-be (nevét beírni), ahol sokak szerint a legfinomabb kézzel készült bonbonokat lehet kapni. Ha már szülinap (amire nem tudom, hogy jöttek rá) itt is kaptam kedves kóstolókat és nagyon sok figyelmet. AP-vel kértünk a etiópot, de akkor az a földes, nyers íz ott nem ragadott magával, valószínűleg a sáfrányos és a licsis süti miatt. Viszont emelem kalapom, hogy a Carraro mellé betettek egy mini brew bart, megtanulták az AP-t és a V60at és a helyi kávékkal tolják a filtereket. Awesome!!!
A Tektura, mint utolsó kötelező és sok weboldal által ajánlott kávézó maradt utoljára. Elhatároztunk, hogy max fél óra és indulunk haza. Ez az elmélet, már akkor összeborult, mikor beléptünk.
A sarokban az egyik lány, kávé alapú krémekből készített desszertet, sós mogyoróval, tiszta ízű habbal és karamellel. A másik sarokban cold brew üvegeket címkézett egy másik lány. Mintha a manók egy manufaktúrában csinálták volna a kis dolgaikat és mi fogyasztók, a kánaánba lépve felhabzsoltuk volna mindazt, amit két kis kezük teremtett.
A barista fiú itt is kinyírt a tudásával. Itt gyorsan lebuktunk, hogy a kávékhoz van valami hátszelünk, így sok mindent meg is kóstoltatott velünk. Itt lehet kapni a Kofi Brand termékét, amiből egy hibátlan etiópot kaptunk. Az egyik legkiemelkedőbb élmény volt ha csak a kávékat kell végig gondolnom. De ittunk itt mindent, négyféle cold brewt, kávé alapú mojito koktélt, nyströmtől egy etiópot. Egy idő után kidolgoztuk azt az elméletet is, hogy mindig rábízzuk a baristára, mit ajánlj és azt milyen eszközzel, mert valószínűsíthető, abban van otthon legjobban. Itt a Chemex nagyon profi, ezt leszögezhetjük. Bár annak fényében, hogy ipari mennyiségben (több liter) készítik a cold brew-khoz, ezen nem is csodálkozom. Kaptunk uti csomagot, 4 üveg cold brewt és egy üveg cascarat. Az az elkötelezettség, amit itt is láttam, pont azt mutatta, hogy ezek az emberek nem csak a munkájukat szeretik, hanem az embereket is, akiknek adni akarnak.
.jpg)
A hely, a kézzel készített dolgok, a hibátlan kávék, a nyugalom, ami innen árad, a társasjátékok a sarokban valahogy mind azt mutatták, hogy itt otthon vagy. Szeretünk téged. Közel másfél óra múlva mégis indulnunk kellett, de nagyon megöleltem a baristát, hogy a szülinapom utolsó kávéját tőle kaptam és nagyon megköszöntem az élményt, hogy velük lehettem.
Szeretném megköszönni Marcinnak is, hogy velünk töltötte a napot, az itinereket és mindent, amit hozzátett az utunkhoz!
Akinek van két napja és remek kávékat kóstolna, meg nézne egy várat és enne a régi zsidónegyedben pár felejthetetlen kaját, akkor pakoljon és induljon! Üzenjetek, mondom a pontos információkat!
