Ezt a helyet egy kedves szakmabeli barátom fedeztette fel velem kb. három hónapja. Egyik este az EE-ből hazafelé sétáltunk, amikor mondta, hogy igyunk már meg még egy kávét. (mert) Kávéból nincs egy, kávéból csak még egy van :)
Mondom neki, rajtam ilyen az óvilágban sose múlt, válassz helyet. Egy kirakat előtt lassítja amúgy is andalgó lépteit, ahol akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy oda be is fogunk menni. Hatalmas, imponzáns üvegfal a célpontunk fele és ha benézel nem csúszik be elsőre, hogy az egy kávézó.
Azért szeretek mással menni "inni", mert én nem értek a kávéhoz, az utca "népe" vagyok és ha többen megyünk többet tudok kóstolni, szélesebb spektrumon kapom az ízek megfestését, mélyebb véleményem lesz. Kértünk egy espressot és egy cappuccinot, vagyis a klasszikus menüt! Casino Moccaval dolgoznak, amit ismerek és következetesen az élmény is ugyanaz volt. Izgalmas, virgonc, vagány kávé. Része a "szpesöliti" világnak, de rólunk már egy előző postban regéltem.
A kávé megfogott, mert nagyon figyelve van rá, gondos kis mancsok törődnek vele. Visszakérdez a barista, tapasztal, tudni akarja elég forró volt-e már a gép, mert nem biztos benne. (Épp előttünk kapcsolták be. De ha nem jó a kávém szóljak, ad másikat. - szerencse, hogy nem érzem a 2 fokkal hidegebb és melegebb víz közötti különbséget, csak a végélményt: jólesik vagy nem esik).
Ami viszont elkülöníti bennem ezt a kávézót mástól, az az, hogy ez egy galéria. Hatalmas tér négy asztalkával, ahol szürcsölgetheted a kávéd. Nem egyszer fordult elő, hogy két tárgyalásom között csak azért mentem ide "megpihenni", hogy elintézzem a leveleim és a rám váró kötelezettségeket, mert egy antik asztalnál ülve, a mögöttem falra vetített installációval és a teret átjáró underground zenei élménnyel konkrétan otthon éreztem magam. Ide beszaladni olyan, mint egy uncsitesó vagy barátnő lakásába felugrani. Árad belőle a nyugalom. Biztos vagyok benne, hogy ez stílus és ízlés kérdése is, de amikor eszembe jut valami elintéznivaló, mai napig nem fordul meg a fejemben hálózat kávézó, csak olyan, ahol mélyen magamban azt érzem, hogy ott nem zavarok.
Itt pedig mindig azt érzem, hogy fontos vagyok (mint a DM-ben). Voltam már kóstolón és kiállításon is itt, de nálam nr1, hogy napközben be tudsz robbani egy szigetre, ami akkora, hogy bárki partra evezhet rajta.
A nagy tér lenyűgöz és rajongok az életérzésért, ami mássá tette a kávézót.
