Maradjunk még Egerben, ha előző kóstolónkat ott tartottuk. A történet szerint korán keltünk, megéheztünk és reggelire vágytunk, amihez kávét szürcsölhetünk. Eger főtere, azért nincs gazdagon megszórva ünnepnapokon korán kelők részére alternatívákkal, így mellőzve a válogatást helyet foglaltunk AZ étteremben.
Ha először találkozom egy márkával, egy újdonsággal, kivétel nélkül minden esetben espressot kérek, nem húzom az időt, drága és nincs sok.
Hamar odaért a Bristot Tizianoja, de hamar el is tűnt. Nem szomjas voltam csak álmos :) Lehet, jobb is, hogy távozott, mert nem ízlett. Keserű volt, amibe már szívem szerint a cukrot is beletettem volna.
Megfogott viszont a körítés, a gyönyörű csésze, amit akár még Tiziano is készíthetett... mondom akár...
Gondoltam, azért ez a kérdés még nincs elintézve ezért kértem még egyet, de azt már espresso macchiatoként. Na ettől már kicsit lábra állt, espressonak tisztán még biztos neki is korán volt :) Annyi habot kaptam rá, hogy egy minivulkán tornyosult ki a csészécskéből, így a felét előbb leettem.
Ez a kávé nekem hosszan, rengeteg jéggel biztosan sokat jelente nyáron, de így ebben a kabátjában, egyelőre körön kívül marad!
